Tegnap beszélgettünk páran, hogy gyerekként mennyire nagyon szerettük március 15-ét. Aztán jött a demokrácia, jött az idő amikor az ünnep tényleg a miénk lett. Még jobban szerettük. És nem tudom miért, nem tudom hogyan, de egyszercsak az egész semmit sem ér már. Olyan mint a szép csendben megrohadt alma a kamrában. Nincs egy darabja sem, ami még használható lenne.

Lehet, hogy csak a kampány a hibás, de nekem semmi más nem maradt meg az elmúlt évekből, csak a fújolás, tojásdobálás. Vajon miként lehetne újra szép az ünnep? Olyan jó lenne egy erős civil kezdeményezés, ami igazi tartalmat adna.

Előre félek október 23-tól. Azt vajon miként tudjuk még méltatlanabbul tönkretenni.