Drága politikus nénik és bácsik!

 A ti feladatotok többek között az, hogy a többi néppel, de főleg a szomszédos országokkal jó viszonyt ápoljatok, nem pedig az, hogy veszekedésetektől legyen hangos a média. Nem érdekel kinek a hibája, nem érdekel ki tehet róla, a felelősség közös. Olyanok vagytok mint egy szülőpár ha ordít egymásra, a gyereknek édes mindegy ki a bűnös, ki a hülye, ő csak azt látja, hogy ez így nem jó.

Titeket azért választottunk, mert okosnak tartunk, alkalmasnak a feladatra, persze van akit nem mi, hanem más választ, vagy nevez ki, de azért ugye érzi a közvetett felelősséget a nép felé is, szóval tessék úgy dolgozni, hogy az eredménynek mi is örülhessünk. Azt tanultuk konfliktuskezelésből, hogy vannak nehéz esetek, de meg lehet találni, ha elég energiát és akaratot teszünk bele, a minden félnek jó megoldást.

Csak hogy egyértelmű legyek: nem szeretnék úgy túrázni Erdélyben, vagy síelni a Tátrában, esetleg kenuzni Kárpátalján, vagy fesztiválozni a Vajdaságban, hogy a helyiek azonosítanak engem az arrogáns, veszekedős, hisztizős politikusainkkal, és le kell ülni velük megbeszélni, hogy ugye nálatok is hülyék vezetik az országot, mert képzeljétek nekünk semmi bajunk veletek, csak egyeseknek kell a népszerűséghez ellenséget kreálni, akik ellen ügyesen fel tudnak lépni.

Miért nem a rák ellen harcoltok közösen? Vagy a természeti kincsek megmentése a fő feladat. A határon túli magyarok ügyét pedig bízzátok olyan(ok)ra, akik meg tudják azt oldani úgy, hogy mindenki jól járjon, ne pedig a béna egymásra mutogatás legyen a végeredmény.

Ennél még a kétfarkú kutyának is több esze van.