Ötödikén egy csapat ember végigmegy a kerítések között, ünnepelve azt, hogy ők melegek és hogy ők a melegek. Egy másik csapat meg megy dobálni, meg ordítani. A legnagyobb csapat otthon marad, de ők is kétfélék. Az egyiket nem érdekli, a másik meg hányingert kap, na nem a záptojástól, hanem a nem szokványos módon öltözött és viselkedő embertársaitól. De miért?

 Akik mennek dobálni, azok nem érdekesek. Ők a saját anyjukat is dobálnák, meg a bárkit, aki nem dobna vissza. Főleg ha a többi suttyó szemében úgy érzi ő ettől most kicsit erősebbnek, értékesebbnek fog látszani, akkor még tud káromkodni is, akár buzizni, akár cigányozni, ami éppen odaillik. Szerinte.

 Akik mennek vonulni, azt remélik, hogy megváltozik a közfelfogás, nem lesz félig-meddig bűn a többség szemében az, ha ők a saját nemüket szeretik. Amolyan emberi jogszerű dolgot igyekeznek ezek a népek felhánytorgatni, hogy hadd éljenek úgy ahogy ők szeretnék, és ha azt szabad, akkor lehessen róla beszélni, lehessen hozzáillően öltözködni és akár még demonstrálhatnak is, vagy egyszerűen csak vonulhatnak is, mert ez egy ilyen rendszer. Elvileg.

 De engem az érdekel, az nem hagy aludni, miért baj a buziság. Amire emlékszem, hogy nyolc-tízévesen nagyon konkrét szitokszó volt a buzi, ha ezt valaki rám mondta, akkor azt nem lehetett nem megtorolni, mert a végén még azt gondolják igaz a dolog. Valami ködös aberráltság lebegett a szó hallatán a fejemben, leginkább perverz tata a térről, aki kisfiúkat, nagyfiúkat egyaránt hív a lakására pornót nézni és még 50 forintot is hajlandó ezért adni. A pénzt elkértük előre, aztán nem mentünk vele sehová. Soha.

 De hát akik otthon kapják a hányingert ők nem tízévesek. Felnőttek. És nem is kell nekik melegpornót nézniük. Nekik a ruházkodással van biztos bajuk. Nem szeretik, ha valakin rózsaszín bugyi van és fiú. Hát ezt hívják intoleranciának. Ennyi erővel nem szeretem a punkokat, mert csúnya a frizurájuk, meg egyébként milyen fiúnak van már hosszú haja? Vissza az időben. Tiltsuk be a farmernadrágot, meg a baseballsapkát, és igenis járjunk feketében. Ne már!

Akkor az a baj, hogy az istenadta egy keresztet is a nyakába vesz. Miközben táncol arra a csúnya zenére. Na ettől kivagyok. Ha valaki a kereszténység nevében elkezdi megmondani a tutit. Hát persze Jézus odamenne és jól orrbaverné a buzit mi? Mert erről szól a mi vallásunk. Ne hagyjuk, hogy kicsesszenek velünk. Aki beszól a jelképeinkre, azt verjük le, tiltsuk be. Erről annyit és nem többet, hogy azok az értékek, amelyek valósak és maradandóak, azok nem értéktelenednek el, mert valaki elkezdi gúnyolni. Türelem!

 Mindjárt a végére érek. Akkor az a baj, hogy megrontják az ifjúságot. Mint Szókratész. Ideje hozni a mérget. (Egyébként ez alatt nem azt értették, hogy lefekszik a fiúkkal, hanem az volt a baj, hogy a filozofálás nem volt tisztességes állás abban az időben, őt meg követni akarták ebben is a gazdag kereskedők fiai.) Na szóval, tanult, vagy született képesség a melegség, nem tudom, de a számuk nem változott attól, hogy ha tilos volt, vagy ha kötelező. Biztos vannak, akik nem azok, de mindent kipróbálnak, és vannak akik azok, de nem merik kipróbálni. Én inkább őket féltem. Emberek, akik ilyen stresszel élnek, hogy saját maguk előtt titkolnak valamit, saját magukat tartják betegnek, annál kevés rosszabb dolog lehet. Szegények.

 És akkor még nem is szóltam arról, hogy a melegeknek menni mindent köszönhetünk, meg hogy minden homofób lelkében szunnyad egy kis melegség. Igen, ezt többé kevésbé el is hiszem, hogy az kap hányingert a melegek láttán, aki maga is az egy kicsikét csak, de azt ügyesen elnyomta, hát ilyen ez. Én speciel minden meleg fiúnak tudok örülni, annál több csajt hagynak nekünk, aki meg ez ellen ágál, az nem érti a logikát. Punktum.